Azt hiszem, sokan ismerjük azt a helyzetet, amikor a „csapatépítés” szó nem vált ki egyöntetű lelkesedést. Éppen ezért a szokásosnál nagyobb ellenállásra számítottam.
Ehhez képest meglepően gyorsan sikerült bevonni a résztvevőket – és ami még fontosabb: valódi kapcsolódás jött létre. Játszottak. Nevettek. Gondolkodtak. Együtt.
Hiszek abban, hogy a játék nem életkorhoz kötött. Felnőttként is az egyik legerősebb eszköz a kapcsolódásra és az együttműködés fejlesztésére.
A nap egyik legemlékezetesebb gyakorlata az volt, amikor mindenki a nevét írta fel visszafelé, majd „életre keltettük” ezt az új karaktert: elképzeltük, ki ő, milyen korban él, mivel foglalkozik, mi a hobbija. A kreativitás és a humor egészen frenetikus történeteket szült – a nevetés pedig láthatóan oldotta a falakat.
Természetesen kihívást jelentő, gondolkodtató feladatok sem maradtak el, a nap végére mindenki kellemesen elfáradt.
Köszönöm a bizalmat és a lehetőséget!