Ebben a tanévben újraindult a Közterem program az eredeti felállásban, vagyis visszakerült az egyéni vállalkozásom körébe. Ez, noha egyelőre valamiféle üzleti megoldásnak tűnik, sokkal inkább szakmai megfontolásból történt. Amikor 2020-ban átvettem a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány igazgatói szerepét, úgy éreztem, hogy az akkor 5 éves születésnapját ünneplő Közterem program remekül illeszkedik majd az alapítvány tevékenységrepertoárjába. Plusz én sem tudtam két helyen vezető szerepet betölteni, így mindenféle szmpontból ez tűnt a legjobb megoldásnak. Remek 5 évet töltött el a Közterem az alapítvány berkeiben, nagyon sok iskola, osztály ismerte meg a programot és a DIA stábja is jócskán kivette a részét a megvalósításból. Sőt, egy közel két éves Erasmus+ projektbe is be tudtuk dolgozni a szakmai elemeit, így a Közterem program újra elérhetővé vált ingyenesen is az iskoláknak. Megszületett a Közterem módszertani kiadvány, benne az elmúlt 10 év legfontosabb tapasztalataival, a program elméleti megalapozásával és egy igazán tartalmas gyakorlatgyűjteménnyel. Mégis azt éreztem, hogy elég gazdátlanul maradt a program, így eljött az ideje, hogy újra a saját kis vállalkozásom része legyen. Ettől a ponttól kezdve sokkal jobban megint az enyém volt a program, a tartalom, a megvalósítás, a szervezés, a toborzás, minden, ami azzal jár, hogy a Közterem szolgáltatás elérjen az iskolákba. És ez nagyon jó érzés!
Idén így nem a számok, hanem a tartalom a legbeszédesebb. 5 osztályba és 3 iskolába ért el a Közterem program, különösebb reklám nélkül és van, ahova már hosszú évek óta vagyunk visszajáró vendégek. A legnagyobb kihívást továbbra is a felsős korosztály jelenti, ahol töretlen népszerűségnek örvend a közösségépítés, amire hatalmas szükség van az alsó-felső átmenet, vagy éppen a korosztályi kihívások miatt.
Több olyan pillanatunk is volt a tanévben, amikor nagyon nehéz volt. Amikor azt éreztük, hogy innen irtó nehéz lesz nyerni. Két 6. osztályban is jártunk, talán ez a két osztály dolgoztatta meg legjobban a tréneri eszköztárunkat. Bevallom, elképszetően jó volt újra ennyire közel érezni magamhoz azt a feszültséget, amit a hirtelen megoldandó helyzetek generálnak egy osztályban. Ennél jobb feszültséget nem is tudok elképzelni a szakmámban. Kicsit olyan, mintha kitágulna a tér, mindent nagyon élesen látok, hallok, közben meg szinte érzem, ahogy zakatol az agyam, hogy mi legyen a következő lépés. Mert nem mindegy, hogyan döntök, hiszen nem csak egy feladat hatékony megoldása a tét, hanem sokkal inkább a diákok kapcsolódása hozzánk, egymáshoz, a programhoz. Van olyan, hogy egy-egy ilyen pillanton áll, vagy bukik a program hatékonysága, hogy tényleg tanulás lesz az együtt eltöltött 6×45 percből, vagy csak egy impulzus marad az osztály életében.
Szerencsére minden osztályunkkkal úgy zártuk az évet, hogy sikerült őket kimozdítani az addigi állapotból. Megindult az egymásnak való visszajelzés, megjelentek a támogató mondatok, léptek egyet egymás irányába. A teljes siker az, ha az osztályfőnök a program lezárulta után is támogatja az osztályt az úton, de mi is szívesen visszajárunk és folytatjuk a munkát az osztállyal, hogy valódi csapattá válhassanak.
Akár már most lehet jelentkezni a következő tanévre az alábbi gombra kattintva. Addigi is szép nyarat!